fbpx

Tényleg csak nagy popsival lehet twerkelni?

A méret a lényeg? Vagy mi?

Meglepően sokszor hallom azt csajoktól, hogy szerintük nem elég nagy a popsijuk a twerkhez, mert csak nagy popsival lehet jól twerkelni. (Egyébként pasiktól is hallok ilyet, de azt most hagyjuk)

Ez egy olyan általános tévhit, amit szeretnék most helyre tenni. NINCS OLYAN TÁNC, AMI ALKAT-FÜGGŐ! Olvasd el még egyszer, mert fontos!

Személy szerint ezért is szeretem annyira a táncot, mert egy olyan tevékenység, aminél nem számít milyen a bőrszíned, a politikai nézeteid, nem számít a korod, és nem, nem számít a testalkatod sem!

Erre több személyes tapasztalatot tudok neked példaként felhozni mindkét végletből.

Az egyik legemlékezetesebb az volt, mikor egy kezdő csoportomban volt 2 plus size (kérlek értsd jól) negyvenes csajszi. A tanfolyam előrehaladtával elérkeztünk az első guggolós mozdulathoz, amikor is ők elmosolyodtak, és közölték velem, hogy kb 10 éve nem tudnak leguggolni, szóval ők ezt most így kihagynák. Azt válaszoltam, rendben, nem erőltetem, de adjanak nekem egy hónapot, és garantálom, hogy meg fogják tudni csinálni. Láttam a hitetlenkedést az arcukon, de belementek. Egy hónap múlva nem csak simán leguggoltak, de a felállás sem volt gond, megcsinálták, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Ugyanez a jelenet játszódott le, mikor a térdelős mozdulatokhoz értünk. Mondták, hogy ők nem térdelnek, mert nem tudnak. Meg utána felkelni sem lenne egyszerű. Ismét azt válaszoltam, hogy adjanak még egy hónapot és meg fogják tudni csinálni. Így is lett! Azon a bizonyos órán simán térdeltek, csúsztattak, ráztak a földön, utána ugyanúgy felpattantak, mint bárki más a teremben. Az egyik csajszi óra után könnyezve jött oda hozzám, hogy megköszönje. Azt mondta nem gondolta, hogy ő valaha képes lesz még ilyesmire.


Annyi sztereotípia van hatással arra, hogyan látjuk saját magunkat, és a képességeinket, de a két csajszi kitartása remek példa arra, hogy teltebb alakkal sem kell lemondani a látványos táncelemekről! 

A másik véglet pedig egy kifejezetten vékony testalkatú lány volt, aki pár hét után elmesélte nekem, hogy a barátja kinevette, mikor meghallotta, hogy twerkre jár. “Dehát nincs is mit ráznod” mondta. Ez érthető okokból nagyon rosszul esett a csajszinak, és majdnem fel is adta, azt gondolta valahol “igaza volt” a barátjának. Megkértem, hogy tegye félre kicsit azt, hogy mit gondolnak mások arról, hogy kinek való ez a tánc, és ha tetszik neki, akkor jöjjön el még pár órára csak magáért. Tudod mi lett a vége? Évekig járt hozzám, és a fellépő csoportba is bekerült!

De egy harmadik példát is hozok (ez lesz az utolsó ígérem): egy 60+-os hölgy is évekig járt hozzám twerkre (és reggaetonra is). Ő kitűnő példa arra, hogy sosem késő elkezdeni, és nem szabad azon aggódni, hogy mit gondolnak majd mások. Ő is megtehette volna, hogy otthon marad, mondván, hogy ki fogják nézni a huszonéves tanítványok a kora miatt. De nem tette, és hihetetlenül tiszteltem érte! Soha nem nézte ki senki az óráimon, sőt! Megemeltük a kalapunkat, hiszen mindent megcsinált, amit a nála jóval fiatalabbak! Tényleg mindent: guggolást, térdelést, fekvőtámaszos rázást, minden közös buliban benne volt! Így is lehet.

Remélem már látod, hogy csak rajtad áll, hogy megtanulsz-e táncolni! A technikai részét bízd rám, tőled annyit kérek, hogy gyere el az órára és érezd jól magad! Nem értem, nem másokért, hanem MAGADÉRT! A lényeg, hogy ne engedd, hogy a sztereotípiák elvegyék a kedved a tánctól – vagy bármitől, amit szeretnél elérni!

Leave a Comment